Érzem, hogy nem tett jót ez a sok váltás a Covid után, de meg kell találnom azt a munkát, ami megfelelő lesz számomra – interjú

Boglárka több, mint tíz éve aktív munkavállaló. Eredeti szakmáját tekintve agrármérnök, különösen a természet és az állatok iránt érdeklődik, a szakmában azonban nem dolgozott. Miután autoimmun betegséget diagnosztizáltak nála, egy védett munkahelyen kezdett dolgozni, innen ment tovább a nyílt munkaerőpiacra. Gyakran váltott munkahelyet, mert úgy érezte, hogy a legtöbb helyen túlterhelték és nem fordítottak kellő figyelmet a betegség miatti nehézségeire. Dolgozott ügyfélszolgálati munkatársként és irodai asszisztensként is több helyen. Boglárka szakmai útkereséséről és a munkavállaláshoz kapcsolódó problémáiról is beszélgettünk.

Hogyan indult a pályád megváltozott munkaképességű munkavállalóként?

Kicsivel több, mint tíz éve kiderült, hogy autoimmun betegségem van. Szerencsére egészen jól vagyok, viszont gyógyszert kell szednem. Amikor nyilvánvalóvá vált a betegségem, bekerültem egy védett munkahelyre, ahol megváltozott munkaképességűek dolgoznak. Először furcsa élmény volt bekerülni ebbe a közösségbe, nehezen fogadtam el. Aztán egy idő után rájöttem, hogy máshogy kéne hozzáállni: mindannyian igyekszünk úgy élni az életünket, mint egy egészséges ember. Innen aztán eljöttem, mert csökkentették a vállalható munkaidőmet és a fizetést is, így emellé kerestem egy állást a nyílt munkaerőpiacon, majd részmunkaidőben dolgoztam mindkét helyen. Így kezdődött.

Hogy nézett ki a munka a védett helyen?

Irodai munkát végeztem, sokféle területen segítettem. Egyszerű postázásnál, a lakásátalakítási programok elbírálásánál is segédkeztem, de volt egyéni segítségnyújtás is benne. Elég vegyes volt a munkakör. 

Innen következett a szálloda?

Igen, ezután egy szállodához kerültem, a műszaki osztályra, szintén irodába, például a gépek, eszközök megrendelését intéztem. Ennek pedig a járványhelyzet vetett véget: leépítés volt ennél a szállodánál is. A Covid-időszak elég húzós volt egyébként is, mert a betegségemből adódóan az immunrendszerem lényegesen gyengébb, így jó időre be is zárkóztam. Egészen addig nem is váltottam gyakran munkahelyet, de utána azt éreztem, hogy valami megváltozott a cégek – és valószínűleg mindenki – hozzáállásában.

Utána egy rövid ideig dolgoztam kereskedelmi területen, de az elvárások túlzóak voltak. Pedig a terület érdekes volt, az állateledel és felszerelés egységen dolgoztam. Ezután voltam egy nagy civil szervezetnél, ahol kimondottan jól éreztem magam, projekteket vittem és asszisztensi feladatokat is végeztem. Innen egy autókereskedéshez mentem telefonos ügyintézői munkakörbe. Persze érzem, hogy nekem sem tett jót ez a Covid óta történt sok váltás, de meg kell találnom azt a munkát, ami megfelelő lesz számomra. Most szintén egy civil egyesületnél vagyok.

Mi volt a probléma a korábbi munkahelyeidnél?

Egyetértek azzal, hogy a megváltozott munkaképességűek is hasonlóan értékes munkaerőt képviselnek, csak néha hajlamosak megfeledkezni a munkaadók arról, hogy ezek az emberek a betegségük miatt kevésbé terhelhetőek. Persze tudom, hogy a másik véglet sem lenne egészséges –  ha nem támasztanának elvárásokat az MMK emberek felé. Szerintem valahogy meg kellene találni az egyensúlyt.

Mi volt a legnagyobb kihívás ezalatt az időszak alatt?

Eleget tenni a fokozott tempónak és a magas elvárásoknak. Ez még egészséges munkavállalóknak is gyakran nehézséget jelent, nemhogy nekünk, valamilyen maradandó betegséggel elő embereknek. Nekem például a betegségemhez kapcsolódóan vannak alvászavaraim, így ha nem tudom emiatt kipihenni magam, sajnos óhatatlanul romlik a koncentrációs képességem, teljesítményem. Bármennyire jó volt a társaság a legtöbb helyen, el kellett jönnöm, mert nem akartam túlhajtani magam.

A munkáltatók hogyan kezelték a helyzetet?

Minden munkahelyen jelezték, hogy nem kell kapkodni, de a végén mindig ugyanabban a helyzetben találtam magam: hogy teljesítménykényszert érzek. Amikor jut egy adott mennyiségű munka egy csoportra, akkor óhatatlanul kialakul a kényszer érzése, hogy azt el kell végezni.

A tapasztalataid alapján van-e valami üzeneted a megváltozott munkaképességű emberek felé a munkavállaláshoz kapcsolódóan, illetve a cégek felé, akik új, megváltozott munkaképességű kolléga alkalmazásán gondolkoznak?

A munkáltatóknak az, hogy nagyon jó dolog, ha nyitnak megváltozott munkaképességűek felé, de legyenek különös tekintettel az igényeikre és semmiképp se támasszanak irreális elvárást feléjük. A megváltozott munkaképességű embereknek pedig az, hogy érdemes belevágni a munkakeresésbe, de mindenképp legyenek tekintettel a saját igényeikre és ne féljenek ezt jelezni az illetékeseknek.

Állásajánlataink megváltozott munkaképességű munkavállalóknak

Az aktuális lehetőségekért kattintson a Tovább az állásokra gombra